6 Fajta Hidroponikus Rendszer
1. Passzív rendszerek
A Wick systems messze a legegyszerűbb hidropóniás rendszer típusa. Ez az úgynevezett kanócos rendszer, ahol nem használunk szivattyút, és a folyamat az úgynevezett kapilláris hatáson alapul. A magyarázat kedvéért: a kanóc egyik vége a tápoldatot tartalmazó edénybe merül, amely önmagától felszívódik és átjut a kanóc másik végére, amely a gyökérzónába torkollik. Különösen alkalmas talaj szubsztrátokhoz és a legtöbb nagyon lassan növő szobanövényhez, sőt akár fákhoz is. A kanócnak köszönhetően ugyanis állandó nedvesség tartható fenn, és az említett növénytípusokat akár két-három hétig is nyugodtan hagyhatjuk felügyelet és bármilyen gondozás nélkül. Azonban vigyázat a nagy növényekkel vagy azokkal, amelyek nagyobb mennyiségű vizet használnak. Ezeknek a kanóc nem biztos, hogy elegendő nedvességet tud biztosítani.
2. Vízben történő termesztés
Deep Water Cultivation (DWC) a botanikai laboratóriumokban használt klasszikus rendszer elnevezése. A vízkultúrás rendszer a legegyszerűbb az összes aktív hidropóniás rendszer közül. A platform, amely nyílásaiban perforált cserepekben tartja a növényeket, általában habosított polisztirolból készül, és közvetlenül a tápoldatlevegőző kő (amely akváriumokban használatos), amelyet egy kis légszivattyúhoz csatlakoztatnak, amely levegőt juttat a levegőző kőhöz. Ez buborékoltatja a tápoldatot és oxigént juttat a növények gyökeréhez. Probléma léphet fel ennél a rendszernél abban a helyzetben, amikor a légszivattyú meghibásodik.
3. Árapály módszer
Az Ebb & Flow (Flood and drain) klasszikus, nagyon egyszerű és megbízható hidropóniás rendszer, amely időközönként öntözi a növényeket. A növények jellemzően egyedi, saját választás szerint termesztő közeggel feltöltött edényekben vannak elrendezve az öntöző tálcában (bármilyen méretű edények használhatók).
Ellentétben a mély vízkultúrával, az árapály rendszerek nem tartják a növények gyökereit folyamatosan a tápoldatban szuszpendálva. Ehelyett a termesztő tálca ideiglenesen elárasztásra kerül tápoldattal, majd az oldat visszaengedésre kerül a tartályba. Ezt a műveletet általában egy időzítőhöz csatlakoztatott merülő szivattyú segítségével hajtják végre. Amint az időzítő bekapcsolja a szivattyút, a tápoldat a termesztő tálcába szivattyúzódik. Amikor az időzítő kikapcsolja a szivattyút, a tápoldat visszafolyik a tartályba. Az időzítő működése a növények méretétől és típusától, a környezet hőmérsékletétől és páratartalmától, valamint a használt termesztő közeg típusától függően van beállítva.
Ez az öntözési mód specifikus adagokban juttatja el a táplálékot és nedvességet a növények gyökérrendszerébe. Amikor az öntöző tálca száraz, a gyökerek lehetőséget kapnak az oxigén felvételére, ami biztosítja, hogy ne áztatódjanak át.
A rendszer egy egyszerű szivattyút, öntözőcsövet és kifolyószelepet tartalmaz. A kész rendszert táptalajjal kell megtölteni.
Ennél a rendszernél probléma merülhet fel hosszú távú áramkimaradások esetén, amikor a gyökerek kiszáradhatnak.
4. Csepegtetős öntözőrendszerek
A Top drip systems valószínűleg a legelterjedtebb hidropónikus rendszer típus a világon. A működése egyszerű, az időzítő vezérli a merülőszivattyút. Az időzítő bekapcsolja a szivattyút, és a tápoldat az egyes csövekbe kerül, amelyek külön-külön látják el a növényeket a tápoldatnak fokozatos lecsepegtetésével. A regeneráló csepegtetős rendszerben a felesleges tápanyagoldat visszagyűlik a tartályba újrafelhasználásra. A nem regeneráló rendszerben az oldat nem kerül visszagyűjtésre újrafelhasználásra.
A regeneráló csepegtetős rendszer sokkal hatékonyabban használja fel a tápoldatot, mivel a felesleges oldatokat újrahasználják, ami lehetővé teszi olcsóbb időzítő használatát is, hiszen a regeneráló rendszer nem igényel precíz öntözési ciklusok vezérlését. Ezzel szemben a nem regeneráló rendszernek pontosabb időzítővel kell rendelkeznie, hogy az öntözési ciklusok úgy legyenek beállítva, hogy a növények elegendő tápoldatot kapjanak, és a lefolyás minimálisra legyen korlátozva.
A nem regeneráló csepegtetős rendszer nem igényel olyan karbantartást, mint a regeneráló rendszer, mivel a felesleges tápoldatot nem reciklálják vissza a tartályba. Így a tápanyagok erőssége és a tartály pH-ja nem változik. Ez azt jelenti, hogy a tartályt fel lehet tölteni pH-ra beállított tápoldattal, majd addig nem kell vele foglalkozni, amíg több oldatot nem kell keverni. A regeneráló rendszer nagy változásokat mutathat a pH és a tápanyagértékekben, amelyek aztán rendszeres ellenőrzést és beállítást igényelnek.
5. Tápfilmréteg módszer
A Nutrient Film Technique (N.F.T.) olyan típusú hidropónikus rendszer, amelyre a legtöbb ember gondol, amikor a hidropóniáról van szó. A tápoldatot itt egy merülőszivattyú juttatja a tartályból a termesztő edénybe, ahol sekély és lassan áramló réteget képez. A tápanyagoldat átfolyik a növények gyökerein, majd visszavezetik a tartályba.
Az NFT egyik fő előnye a tökéletes oxigénellátás annak köszönhetően, hogy a tápanyagoldat egyenletesen szétterül a termesztő edény teljes felületén, mivel az edény lejtése 2-3%-ra van beállítva. A tápanyagoldat és a levegő közötti reakció így a teljes felületen megtörténik. Ennél a módszernél tökéletes az egész réteg és ezáltal a növények oxigénellátása. A rendszer telepítése egyszerű, és szinte bármiből összeállítható, ami a termesztő rendelkezésére áll.
6. Aeropóniás rendszerek
A tápoldatot ultrahangos membrán segítségével ködké alakítják át. A levegőben úgynevezett száraz köd keletkezik – a cseppek átmérője körülbelül 2,5 mikron, így az ember nem képes nedvességként érzékelni őket. Az aeropóniában a növények a levegőből veszik fel a vizet és a tápanyagokat. Egyes aeropóniás rendszereket kifejezetten beltéri termesztésre alakítottak ki.