Útifű és felhasználása
A lándzsás útifű felhasználása
A lándzsás útifű (latin nevén Plantago lanceolata) egy évelő gyógynövény, amely rövid rizómából növő tőlevél-rozettából fejlődik ki. A levelek hosszúkásak, lándzsás formájúak, párhuzamos erekkel, az alapjuk felé fokozatosan keskenyednek, hosszú, gyakran szőrös levélnyélbe futnak. Az útifű májustól szeptemberig virágzik. A termés tojás alakú tok, amely két viszonylag nagy magot tartalmaz. Létezik még a nagyobb útifű, a közönséges útifű és az indiai útifű is.
Az útifű bőven nő Európában és Ázsiában réteken, mezsgyéken, mezei utakon, árkokban, töltéseken és világos erdőkben, de gyomként is megtalálható kertekben és mezőkön, különösen lóhere vetésekben. Az útifűt gyógyászati célokra is termesztik. A leveleket májustól augusztusig gyűjtik. A virágtartó szárakat eltávolítják, a leveleket gyorsan, vékony rétegben szárítják árnyékban vagy mesterséges, legfeljebb 50°C-os hőmérsékleten, hogy megőrizzék zöld színüket.
Az útifű felhasználása kozmetikában
Az útifű drog nyálkát, cseranyagokat és aukubin glikozidot tartalmaz. Az emberi szervezetre valószínűleg ezen anyagok teljes komplexe hat. Leggyakrabban otthon magunk is elkészíthetünk útifű főzetet úgy, hogy 50 g drogot leöntünk 0,5 l langyos vízzel, 30 percig állni hagyjuk, majd egyenlő arányban hígított alkohollal keverjük össze. Ez a főzet kiváló arcvízként szolgál tisztátalan, pattanásos bőrre vagy akné esetén. Az összezúzott friss levelek hozzáadhatók gyógynövényes arcpakolásokhoz.
Az útifű felhasználása orvoslásban
A népi gyógyászat és bizonyos mértékig a hivatalos orvostudomány is nagyon hatékonynak tartja az útifű leveleit. Belsőleg szirupok, cseppek és teák formájában alkalmazzák a felső légutak gyulladása, köhögés ellen, valamint bélszabályozóként. Külsőleg ajánlott a levelekből készült főzet vagy a közvetlenül a jól megmosott levelek rásebzésre helyezése sebeken, amelyek így jól gyógyulnak. Kezelik vele a duzzanatokat is, például darázscsípést.